Hogy lettem idióta futkározós baromból, azt nézd, hogy sportol

Albertfalváról elköltöztünk 1,5 hónapja. De idestova jó öt évig rohangáltam a környéken, éjjel és hajnalban is találkozhattak velem, a környékbeliek. 

Van egy díszes csapat, ők a Coop áruháznál szokták az élet nagy dolgait megvitatni, többnyire illuminált állapotban. Van közöttük idény melós, lecsúszott alkesz, színes a választék ott ember állományból. 

Egyik reggel elkezdtem a domb felfedező futásomat, és mikor tettem volna be a fülembe a fülhallgatót, hallom, amint az egyik arc, megjegyzi: ez mekkora barom, ahelyett, hogy aludna, itt rohangászik!

Én vidáman odaköszöntem: ez a barom, baromi jó reggelt kíván, pompás napot uraim!

A két arc cseppet ledöbbenve nézett rám, de utána visszaköszöntek. .

Másnap újabb futó napom volt, láttam hol állnak, hát bementem a kis közértbe vettem nekik pár zsemlét és konzervet, kifelé jövet odamentem hozzájuk futó szerkómról felismertek, zavarban voltak, nem szokták meg, hogy valaki így belesétál a közepébe, jó reggelt köszönésem után, megkérdeztem elfogadják e tőlem ezeket az ételeket, örömmel adom nekik. 

Láttam rajtuk azt hiszik viccelek, de étellel és pár komoly dologgal sosem viccelek, amúgy meg az egész éltet nem veszem túl komolyan, hiszem, aki magán és magával tud röhögni jókat, az tök jóban tud lenni magával és a világgal sem fog hadilábon állni! 

Elfogadták én elköszöntem, folytattam a futó utam, visszafelé már messziről hallom: nézd, de jó fej futó, Béla nekünk is el kéne kezdeni futni, mire én közelbe érve: fuss és higgy, legjobbakat uraim! 

A továbbiakban többször találkoztam velük, odajöttek beszélgetni, amikor nyújtottam futás után, kérdezték hobby szinten rohangálok, vagy kitűzött célom van, szívesen meséltem neki arról, mivé váltam mióta futok, miért futok, mi az inspirációm, milyen példát szeretnék a gyermekeim és ismerőseim számára mutatni, és most már nyugodtan mondhatom, hogy nyertem. 

Elnyertem a támogatásukat, több verseny után, mikor következő edzésem arra felé kezdtem el, kérdezték, hogy sikerült, és egyik legnagyobb ajándékom tőlük, amikor vettek nekem egy kölyök pezsgőt, mert tudták tőlem, hogy nem iszom alkoholt, és a legelső teljesített félmaratonom után, ezzel köszöntöttek. 

Amikor Unicef futó nagykövet voltam ugyanebben a kisboltban egy régi ismerősömmel futottam össze, beszélgettünk megismerhettem az akkor 7 éves kislányát, aki elhallgatta miről beszélünk, és elment a sorok közé és hozott nekem egy sport szeletet. 

Anyukáját megkérte vegye meg nekem, mert ő így szeretné segíteni a futásomat, hiszen az Unicef futók a gyerekek képviselői. 

Apró rögtönzött kedvességek. Ezek viszik nagyon előre a világot, nagyon megköszöntem a kislánynak, a belém vetett bizalmát, és megígértem neki, hogy a dupla szendvicset én így hívtam a 10+21 kmteres vállalásomat, ha sikerült, mindenképpen fogok nekik üzenni, és mivel sikerült és magammal is vittem a sport szeletet, amit el is fogyasztottam jóízűen a 31 km teljesítése után, küldtem is a fotót nekik massengeren, hogy célba értem, mindkétszer és mennyei a sport szelet. 

Azóta futó bácsinak hív, kár tagadnom nagyon jól esik tőle ez a becenév, amikor futok hosszabb távokat, és fogy a szuflám, ezekből a történetekből szoktam nagy erőt meríteni, a fiaim se fogják soha azt látni, hogy apa a kocsmából tántorog haza, azt viszont már számtalanszor látták, hogy apa nyakig sárosan és izzadtan kerül elő a futásokból, volt, hogy Kamaraerdőn benéztem egy utcát és majd 3 óra múlva keveredtem haza, a család jót derült, mondták is ha lesz kutyánk egyszer vigyem magammal, az legalább tuti nem téved el 😀

ODL azaz optimizmus dinamizmus lelkesedés, haladj a saját utadon, hogy önmagadról le ne késs 👌👍