Irány a pálya 😊

Hazajöttem este melóból, igaz kisebb kalandozás után érdi busz helyett százhalombattaira szálltam 😀 sebaj világot láttam rég jártam Diósd felé, az érdi pályaudvaron átszálltam az M7es felé menő buszra. Gabo odajött hozzám: apa úgy beszéltük meg Pusztai Gabival elmegyünk az érdi focicsapatba. Mi a véleményed? Egy hosszú percig csak néztem rá. Láttam rajta nem igazán érti a csendességem okát. Abban az egy percben én vegignyargaltam gondolatban az összes pályát ahol játszhattam, a legnagyobb sártenger közepette becsúszva szereltem, sérült bokával is hajtva a csapat sikeréért, orromban éreztem a nikoflex illatát, a semmihez sem hasonlítható foci öltöző atmoszféráját, ahogy belenézel a társad szemébe és felveszed a csapatod mezét és az idegnyugtató zöld mezőn, ami a focipálya a világ számomra legcsodalatosabb játékát játszhatod, amiben van harc, küzdelem, technika, taktika, fizikum, mentális erő, maga az élet tud 90 percbe sűrűsödni. Az egy perc végén megöletem és csak ennyit súgtam a fülébe: irány a pálya, azt kívánom élvezd minden pillanatát és legyen olyan jó barátod a labda, amilyen nekem idestova 35 éve, és ez a barátság soha nem ér véget 😀 jövő héten kezdik az edzéseket a hétvégén megyünk neki focicipőt venni. Gabo szerint én ha focizunk átalakulok. Szétvet a szenvedély. Igaza van. Ott igazán önmagam lehetek. Szándékosan nem erőltettem, de örülök, hogy van hozzá kedve. Menjen, edzzen, tapasztaljon, fejlődjön ☺️